Azt ismerik, hogy az egyszeri ember elmegy a pszichológushoz? 

- Doktor úr, engem mindenki ostobának tart.
- Értem a problémáját. Mondjon el szépen, lassan mindent az elejétől.
- Dok-tor úr, en-gem min-den-ki os-to-bá-nak tart...

Hát, valahogy így kezdődik a dolog. Elmegyünk egy terápiára, ahol elsőnek azt kell megértenünk, hogyan is működik az egész. Mi az én szerepem? Mi a vezetőmé? Hogyan tudom vele - és csoportos terápia esetén másokkal - megosztani azokat a problémákat, amik egyáltalán idehoztak?

Ahhoz már pár éves korunktól hozzá vagyunk szoktatva, hogy a játékszabályokat verbálisan megértsük. Aztán ha sérelem ér, mert Pistike kupán vág a homokozólapáttal, szóban elpanaszoljuk. Kényelmes, jól bevált, konvencionális csatornán kommunikálunk, hiszen azt elvileg mindenki érti és mindenki képes használni.

Végül egyszercsak felnövünk, és hát bizonyos esetekben jön az érzés: valami nem stimmel. Egyes hibák egyre csak ismétlődnek, újra és újra kiújulnak konfliktusok. Pedig én elmondtam, mi a bajom!

Ideális esetben egy idő után az ember ilyenkor segítséget kér. De kitől? És hogyan? Bájos ellentmondásnak tűnhet, hogy a megfelelő terápia típus és módszer kiválasztásának alapja az önismeret, míg maguk a terápiák is nagyrészt ezen dolgoznak: segítenek meg-, vagy inkább felismerni magunkat! És ami ugye a lényeg: kifejezésre juttatni mindazt, ami akadályoz!

De tánccal???

Az átlagember már egy szórakozóhelyen is kétségbeesve kapaszkodik hosszabb-rövidebb italába, ha a parkett felé sodorja a társasági elvárás. Valami megmagyarázhatatlan feszengés és zavart reflex kapcsol be: De hát én nem tudok táncolni!

Csak azt felejtjük el ilyenkor, hogy volt idő, amikor ilyesmin még nem aggályoskodtunk. A szőnyegen őrjöngve, térdig érő korunkban sosem futott át az agyunknok, hogy ez, vagy az a mozdulat nem helyénvaló. Sőt: CIKI! 

A mozgás, az önkifejezés totális öröme egyszerűen elöntötte mindenünket, öntudatlanul alkottunk és meséltünk magunkról, a világról akotott elképzeléseinkről. Nem volt "rossz mozdulat". Csak a kreatív "teremtés". Amelynek élménye sajnos sokszor hiányzik a mindennapjainkból...

Vagy?

Tulajdonképpen mindenki folyamatosan képes alkotni. A kérdés, képesek vagyunk-e felismerni, hogy a hétköznapokban pontosan annyi lehetőségünk van kreatívan megnyilvánulni, mint az "erre szakosodott" szituációkban? Továbbá az sem árt, ha megtapasztaljuk mindennek az erejét és magunkkal vinni, használni az ebből nyert energiát.

És akkor jöjjön a lényeg, vagyis egy lehetségesen járható út: az integrált kifejezés- és táncterápia során mozgással és számos más művészi kifejező eszközzel - rajzzal, zenével stb. - áshatunk le kicsit tudattalanunk mélyére, hogy az ott talált kincseket és esetleges "démonokat" felszínre hozva túl tudjunk lépni a minket akadályozó gátakon. Sőt! Megtanít arra, hogyan éljük meg egy-egy ösztönös megnyilvánulásunk művészi (!) erejét a hétköznapokban! 

Ráadásul a csoportban történő munka során a személyiségünk egy fontos részét is behatóbban és tudatosabban megismerhetjük, formálhatjuk. 

Merjünk tehát újra gyerekek lenni és a szükséges adrenalin és endorfin adagot egy sok szinten ható módszerrel bevinni! 

És hogy ne kelljen teljesen vakon döntetnünk arról, mennyire testhezálló az önismeret fejlesztésének ezen vállfaja, íme a kóstolási lehetőség!

Integrált kifejezés és táncterápiás önsimereti csoprt, BEMUTATÓ ALKALOM: 

2014. november 6., 17-20 óráig 

Részvételi díj: 3000Ft 
Előzetes jelentkezés szükséges a jakobinora@gmail.com vagy a pete.nori@gmail.com címen!

***

100 órás integrált kifejezés- és táncterápiás önismereti csoport

Időpont: kéthetente csütörtök, 17-22 óráig

Első alkalom: 2014. november 20.

Ára: 8000 Ft/alkalom

Helyszín: Jurányi Inkubátorház, a Tünet Együttes próbaterme

(Fotók: Járdány Bence)